Bódognak elege lett - és megállt. De olyan hirtelen, hogy fenekének torlódott a hatalmas bőrönd, amit vándorútjára (atyai parancsra) magával hurcolt.
A bőröndhöz ajándékdobozok voltak kötve, szépen, egymás után, libasorba. Volt ezekben
egy óra, amit még a nagyapja adott Bódognak,
egy jogar, amit Bódog az apjától kapott,
egy régi-régi medve, amit az édesanyja ajándékozott Bódognak,
egy műanyag kacsás körömkefe, Bódog nagynénjétől,
egy expander Bódog nagybátyjától,
egy pakli kártya, nagy halom színes kendő és golyó, valamint több kiló csokoládé Bódog világcsavargó unokabátyjától,
egy könyv Bódog keresztapjától (bár Bódog nem tudott olvasni),
egy, Bódog dédapjától - Bódog nagyapján át, Bódog apján keresztül - örökölt, felbonthatatlan csomag,
egy színes álarc, Bódog egy távoli nagynénijétől
meg egy fekete kalap Bódog távoli-távoli nagybácsijától.
Azt gondolhatnánk: akinek ennyi ajándéka van, annak igazán nem lehet semmi gondja. De alaposan tévednénk!
A Bódog névről itt.
Sokkal szerencsésebbnek képzelek el egy olyan országot, amelynek népe nem ismeri tulajdon királyát, mint egy olyat, amelynek királya nem ismeri tulajdon népét.
Karinthy Frigyes
